2010. október 25., hétfő


2010. augusztus 04-10. – Cassiopeia - Marsa Shouna


Talán ez az első alkalom, hogy nem sajnáltam, amikor eloldják a hajót az Elphinstone-tól….
Éreztem, akár napokig maradhatnánk, akkor sem látnánk nagyvadat, annyira áll a víz. Irány vissza, északnak.

Aznapi harmadik merülésünkre a Marsa-Shouna nevű békés parti öbölben készülődünk. A több száz méter széles öböl egy vádi vége, amit évezredek alatt a ritka téli esők után a hegyekből lezúduló áradat vájt ki a sivatagban és végül a parti koráll padban.
Az öböl túloldalára visznek át bennünket, a parttól vagy 300 méterre is lehetünk. Az eligazításon kb. 10 méteren lévő, tengeri fűvel borított homokos feneket jósoltak, gigászi teknősökkel.

Majdnem bejött! Víz van, ebben nem tévedtek, a többi viszont nem stimmel. 20-25 méter mélységen a fenék, tengeri fű sehol, a teknősökről nem is beszélve. Ahmed pár pillanatra felélénkül a számára is váratlan látványtól, majd ismét félkómába süllyed és 10 méteren elkezdünk úszni a part irányába. Csak úszunk és úszunk…... Néha kérdően ránézek, de ő csak rendíthetetlenül mutatja az irányt az egyre romló minőségű, homályos vízben. Felidézem a fiatal fiú macska esetét, amikor az öreg macska elvitte, hogy bemutassa a lányoknak…. Kezdek arra gondolni, hogy ha ez a teknősözés, akkor én lassan végeztem is. De ekkor irdatlan táv leúszása után biztatóan elkezd emelkedni a fenék, hatalmas tengeri fűmező tárul elénk. Aha, szóval csak bemelegítettünk!


A látás pocsék, de hatalmas gödröket látunk a fenéken, ez biztató. Pár perc után átlátszatlan, felkavart homok „gömböt” látunk, mintha buldózer dolgozna a víz alatt. Ahogy közelebb érünk, majd’ kiesik a regulátor a számból - a homályból egy gigászi teknős bontakozik ki, ahogy rendkívüli odaadással zabálja a füvet! Sok teknőst láttam már, de ez a kanapé méretű nem kispályás, az szent.
Meglepjük, mint darazsak a mézet. Kicsit arrébb megy, így van esélyem, hogy tisztább felvételt készítsek róla. Méla undorral néz bele a pár centire lévő objektívbe, majd iszonyú lomhán felemelkedik és dúsabb terület után néz – itt már csak a puszta homok maradt. Vele tartok, de alá nem merek úszni, pedig látványos nézőpont lenne a videón. Mi van, ha gondol egyet és letottyan? Évekig mindenki ezzel cukkolna, ha a többieknek kellene kiszedni alóla. Megnézem, ráadásul fiú! Na, még csak az kéne!

Úgy 40-50 méter után dúsabb „rétre” érünk, ismét önfeledt csámcsogás, én is kifújom magam. Jé, hát a többiek????? Azt hittem, mindenki jön velünk………… Hát nem, ismét csak kettecskén – én és a kanapé. Na, ebből megint leszúrás lesz, de most már nincs mit tenni, a látás max. 5 méter, esélyem sincs megtalálni a többieket, az meg totál felejtős, hogy ebben a pocsolyában én felmenjek a felszínre – még leégne a fejem teteje, nem kentem be. Ekkor indul öreg barátom a felszín felé levegőt venni. Ahogy felnézek, egy másik pedig éppen lefelé jön! Félúton találkoznak, puszi, puszi, aztán az újfiú pont előttem landol, alig pár tonna homokot felkavarva. Huh, ilyen lehet egy víz alatti nukleáris robbantás után a látvány. Kiváló téma. Kérdően nézek rá, de nem említi, hogy látott volna búvárokat a felszínen. Akkor minden O.K. Hosszan veszem, aztán búcsút intek, indulok a túlsó oldal felé.
Még két gigászba botlok bele, de a többiek sehol!

Bója fel, majd lassan én is. Na ja, a Zodiac pont a másik oldalon dolgozik, így elkezdek tempózni a hajónk felé, nincs is olyan messze.
A fedélzeten Ahmed próbálja szóba hozni, hogy már megint elszakadtak TŐLEM:-))))), de aztán inkább rátér egy hatalmas tüskés rája leírására, amit láttak. Na, ezzel el is rontotta a kedvemet, éppen ideje egy hideg sörnek! Valahogy ráérzett, hogy ezzel keményebb hatást ér el, mintha leszúrna. Már az sem vígasztal, amikor töredelmesen bevallja a maratoni úszás okát: azt hitte, hogy egy másik öbölben vagyunk, ott mindenhol sekélyebb a víz…… Aztán, keményen küzdve le-lecsukódó pilláival, elköszön, megy aludni. Pedig a Ramadan csak egy hét múlva kezdődik, de ő már szigorúan edz rá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése